Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

péntek, március 28, 2014

24 Órát az Úrért

Nagyböjt 4. vasárnapja


Jeruzsálemben vagyunk.Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának városa.
Nagyböjt negyedik vasárnapjához érkeztünk, és a liturgia a vakon született meggyógyítását hallgattatja meg velünk. Nem első alkalom, hogy az evangéliumok Jézus által meggyógyított személyekről beszélnek. Ebben az esetben, szent János evangélista, úgy adja elő, mintha a esemény az ő idejében történt volna. Ezen felül az evangélista ebben a részben megérteti velünk azt, hogy miként lehet Jézushoz menni: anélkül, hogy korábban tapasztaltuk volna, az ő kegyelmének a hatását, nehéz felismernünk úgy, mint az Úr.
A történet hat részből áll: A vakon születettel való találkozás; a csoda megállapítása a nép részéről; a hatóságok által kezdeményezett kivizsgálás, hogy ellenőrizzék a meggyógyított álláspontját, A szülők kihallgatása, A meggyógyított személy újabb kihallgatása, És végül Jézus újabb találkozása a meggyógyítottal. Zsidó körökben a vakságot a bálványimádás szimbólumának tekintették. Azzal, hogy Jézus megadta a látást egy vakon született személynek, Jézus a világ világosságaként mutatkozik be. A meggyógyítottnak azt parancsolta, hogy menjen és mosakodjon meg Silóé tavában, ez meghívás volt arra, hogy felismerje az ő identitását. Az evangélista megjegyzi, hogy a Silóé kifejezés, amely csatornát jelent, igazából a Ghion forrásból a városba vezette a vizet, és küldöttet jelent. Ez messiási cím, amely Jézus, üdvözítő tevékenységét jelzi. Az utolsó jelenetben azután, az evangélistát az foglalkoztatja, hogy a Jézussal való találkozásban jelen van a hit. A farizeusok a kihallgatásban mindent megpróbálnak, hogy rávegyék, hogy vallja azt nem is gyógyult meg, és tagadja azt, ami nyilvánvaló. Újra találkozva, Jézus kikérdezi, de fokozatosan elvezeti a hitre. Úgy, ahogyan annyi más személlyel is tette. A zsidók számára az egész arra korlátozódott, hogy prófétaként ismerték el őt, és egy semleges álláspontra helyezkedtek, bár kompromittálták, ahogyan a zsinagógából való kiűzésnél is láthattuk. Kezdetben Jézus ezt a kérdést tette fel: hiszel az Emberfiában? Erre a kérdezett nem felel, mert nem tudta, ki is az Emberfia… Nem abból a szempontból, hogy ne tudta volna, hogy kulturális, vagy vallásos szempontból mit jelentett, hanem abban az értelemben, hogy még nem találkozott vele úgy hogy lássa, hogy személyként tapasztalja meg. Azonban, amikor Jézus azt mondja, hogy akivel beszél, ő az aki meggyógyította, nem habozik az felelni „hiszek Uram”. A hitnek ez a megvallása, hasonló Tamás apostol hitvallásához, amely arra irányul, hogy Jézust Úrként ismerje el, erre enged következtetni az evangélista megjegyzése, hogy a meggyógyított személy leborult Jézus előtt. Ezért Jézus a történet végén azt mondhatja: azért jöttem erre a világra, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakokká legyenek.
És éppen innen Jeruzsálemből ér el benneteket az Úr áldása. Az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen
 Az elmélkedést DON VINCENZO LOPASSO tartotta.
A Ferences Biblikus Intézet tanára - SBF
 A napi evangélium: János 9 1-41

szombat, március 22, 2014

Köszönöm

Nagyböjt 3. vasárnapja

Nagyböjti elmélkedés – Harmadik vasárnap
Kedves barátaim Jeruzsálemben vagyunk. Nagyböjt harmadik vasárnapja van.
A mai evangéliumi ikon a szamaritánus nőé, amelyről szent János evangéliumának 4. Fejezete beszél. A zsidó hagyomány szerint a szikla, amelyből víz fakadt, Izrael népét elkísérte a pusztai vándorlás idején, egészen Kánaán földjéig. Szent Pál átveszi ezt a hagyományt és egy krisztológiai értelmezést ad neki: a korintusiakhoz irt első levél, 10. fejezeténél vagyunk. Itt azt mondja, hogy a szikla, amely a népet a pusztában elkísérte Krisztus volt. A szamaritánus asszonyról szóló evangélium egy jól meghatározott összefüggésben helyezkedik el. Jézus egy adott ponton azon van, hogy eldöntse, hogy jut el Galileába. A szöveg elmondja, hogy amerre ment át kellett mennie Szamarián. Nyilvánvaló teológiailag, hogy ahová ment görögül arra utal, hogy Jézus szabadon választja Isten akaratát. János megjegyzése túl a földrajzi megnevezésen, azt mondhatjuk, hogy kifejezi Isten tervét, hogy a szamaritánusokhoz is eljusson az Ő igéje. Mivel a szakasz alap gondolata arra vonatkozik, hogy az ember látásmódja arra korlátozódik, hogy megoldja saját személyes problémáit, mint egy klánhoz való tartozás, saját népéhez való tartozás, szemben találja magát egy isteni látásmóddal, amely sokkal átfogóbb. Ez egy olyan horizont, amely egyetemes üdvösségről álmodik. Azt látjuk tehát, hogy Jézus kérdésével, aki szomjasan a szamaritánus asszonyhoz fordul, hogy vizet kérjen, szemben áll az asszony korlátolt látásmódja, akit csupán az érdekel, és az foglalkoztatja, ami egy ideje fenn áll, tudniillik a szamaritánusok és zsidók közötti ellenségeskedés. Ekkor Jézus egy párbeszédet kezdeményez, amely az asszony életében felemeli a tekintetét, és arra hívja, hogy olyan vízzel oltsa szomját, amely az örök élet kútfeje. Azonban az asszonyt továbbra is az foglalkoztatja, hogy saját, személyes gondjait oldja meg. Tehát az örök élet kútfejére gondolva, megpróbálja megoldani a saját nehézségét amely a mindennapi víz szállítására vonatkozik. Amikor az asszony rájön, hogy Jézus próféta, mert rámutatott az életének egy kissé kínos részletére, a kérdést eltereli a vitatott istentiszteleti hely irányába. Ekkor Jézus újra közbelép és megpróbálja a beszélgetést egy teljesen más szintre emelni és azt mondja: „elérkezett a pillanat, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát.” Ez pedig azt jelenti, hogy az a kérdés, hogy melyik az igazi istentiszteleti hely nem áll fenn többé, mert elérkezett az abszolút igazság, amely Ő maga. Az istentisztelet benne történik meg, rajta keresztül, az Ő igéjében, hivatásán keresztül, amely őbenne teljesedik. Jézus pedig ezt mondja „Én vagyok, aki veled beszélek.” Ez Jézus messiási ön kinyilatkoztatása. Ezzel egy ugrást ér el az asszonyban, mert Jézus messiási bejelentésére, az asszony érzi annak a vágyát, hogy minderről értesítenie kell saját hittestvéreit, honfitársait és elmegy a szamaritánusok falujába, elmondja nekik találkozott a Messiással. Az utolsó jelenet, ami a szamaritánusokra vonatkozik, amikor meghallgatták az asszony tanúságtételét, arra kérték Jézust, hogy maradjon velük, és rájöttek, hogy a próféta, akiben az asszony felismerte a Messiást, nem csak a messiás, nem csak a mester, hanem a világ Megváltója. Mi is elmerülhetünk Jézus igéjében, amely kitágíthatja a mi látásmódunkat, hogy belépjünk Isten tervébe, vele álmodba egy kiengesztelődött világról. Ezt kívánom én is nektek, ennek az elmélkedésnek a végén.
Egy áldással akarom befejezni, amelyet mindenkinek ajánlok:
Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen

kedd, március 18, 2014

Római Riport


TARTALOM
Visszatekintés a Ferenc pápát megválasztó konklávé eseményeire Ferenc Pápa: Papot hívni, ha valaki beteg, nem hoz balszerencsét Ferenc pápa a zsidó, muszlim és katolikus csoporthoz: egy Atyánk van Az urkán görög katolikus nagyérsek az egyháza szerepéről a hazai eseményekben Püspöki tanács ünnepli a latin-amerikai fiatalokról szóló plenáris ülést A Vatikán nyilvános levele a vallásos emberekhez 2015-re Spanyolországba hívja egy küldöttség a Pápát Avilai Nagy Szent Teréz születésének 500. évfordulójára II. János Pál pápa és XXIII. János képe aranyban, ezüstben, bronzban Wojtyla-nemzedék 107 éves a világ egyik legidősebb apácája
A magyar változat a Jezsuita Stúdió közreműködésével készül. romairiport.jezsuita.hu

szombat, március 15, 2014

Római Riport

Új bíborosok Zarándokok ezrei köszöntötték az új bíborosokat Ferenc pápa alázatával inspirálja az új bíborosokat. A szegények az elsők A spanyol püspökök ad limina látogatása Ferenc pápa és a brazil elnök találkozása Új szervet hozott létre a pápa a vatikáni pénzügyek egyesítésére A pápa egy iPhone videoüzenetben imádkozik a keresztények egységért A vatikáni egyetem különleges, templomépítészetre szakosodó építészeti diplomát kínál Athenas Vénica, az argentin hang a vallásos pop zenében
A magyar változat a Jezsuita Stúdió közreműködésével készül. romairiport.jezsuita.hu

péntek, március 14, 2014

Nagyböjt 2. vasárnapja


Nagyböjti elmélkedés – Második vasárnap
Kedves testvérek Béke és jóság! Isten hozott a szentek földjére…. Isten hozott a Szentföldre.
A Tábor hegyének majdnem a tetején vagyunk, amelyet már az Ó-szövetség is említ. És ahová, nagyböjt második vasárnapja elhoz bennünket. Szeretem azt mondani,hogy a Tábor, egy szép teológiai iskola: nem kizárólag egy történet. Ezért arra hívlak, hogy kövessetek ebben a kis elmélkedésben, amelyben nyilván nem mondhatunk el mindent, de legalább egy kis reflexió kezdete szent Máté evangéliumának 17 fejezetének első verséhez. Valamint az azt követőkhöz. Hat nap telt el, miután Jézus Fülöp Cezáreájában a tanítványoknak felteszi a szép és provokatív kérdést “mit mondotok? Ki vagyok? Mit mondanak az emberek? Mit mondotok ti, hogy ki vagyok én? “ Péter szólal meg, és ezt a szép hitvallást teszi: “ Te vagy Krisztus az élő Isten Fia.” Péternek nem igazán tetszett a mód, ahogyan Jézus Messiásként viselkedett, és ellent mond neki. Jézus pedig magával viszi Pétert, Jakabbal és Jánossal. Ahogyan az evangélium mondja, és színében elváltozott előttük. Egészen biztos, hogy a szó, amelynek vezetnie kell ezt az elmélkedést a metamorfózis, átváltozás, színeváltozás. Ez a vasárnap minket is hív, hogy érezzük magunkat úgy, hogy felhoztak ide a magasba, hogy más módon lássunk, hogy lássuk Isten szépségét. Időt hagyva ebben a világban, ahol szaladás van. Egyik helyről a másikra mennek, időt találva, hogy hagyjuk az Urat, hogy a magasba vigyen, erre a hegyre, hogy láthassuk, és elmélkedhessük az ő szépségét. “Az arca ragyogott’ mint a nap, és a ruhája ragyogott, mint a fénye. “ A tökéletes napnak a képe, mert Galileo Galilei ideéig az volt a felfogás, hogy a nap tökéletes, a napfoltok Galilei után jöttek, így az Ó-szövetségben Isten képe : “Isten a nap, a pajzs, a mellvéd” a zsoltárokban, Istennek erre a szépségére emlékezünk, amelyen Péter Jakabbal és Jánossal elmélkedett. “És megjelent nekik Mózes és Illés” . Mózes és Illés, hogy teljes legyen ez az esemény, ezért mondtam, hogy a Tábor egy teológiai iskola, az Ó-szövetség készítette elő, Mózes, amikor Isten szine elé járult, Isten eltakarta az arcát és Istent csak hátulról látta. Illés, aki a Hóreben nem látta Istent, nem érezte Istent a földrengésben, hanem a csendben. Jézus ennek megnyilatkozásnak a teljessége, ennek az isteni Teofániának. Péter vele beszélgetve, így szólt Jézushoz: “Uram, jó nekünk itt lenni, készítsünk három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.” Három sátrat készíteni Péter kívánsága volt, hogy ott maradjon az időben, sőt megállítani az időt, és ebben a szépségben maradni. És valóban szép. Péter ott akart maradni ebben a szépségben. Ez Péter személyiségének egy szép profilja: Péter abban a pillanatban, amikor azt mondja, készítsünk három sátrat, megfeledkezik magáról, és ez nagyon szép. Isten szépsége előtt, kezd megfeledkezni magáról. “Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak és nagy félelem fogta el őket. Azonban Jézus odament, megérintette és így szólt: keljetek fel, ne féljetek. És felnézve, nem láttak senkit, csak Jézust egymagát.” Itt egy valósághoz való visszatérés van… nem könnyű visszatérni a mindennapi valóságba, a hétköznapiba. Miután megtapasztalták, látták Isten szépségét. Miután átelmélkedtük ezt az evangéliumot, mi is erre vagyunk meghívva. Arra vagyunk megívva, hogy jöjjünk le a Táborról, és menjünk vissza a hétköznapiba, a testvérünkkel való találkozáshoz, különösen az én közösségembe, és vigyük magunkkal ezt a szépséget, amellyel találkoztunk, és amelyet láttunk, megtapasztaltunk Istennél. Arra vagyunk meghíva, hogy emeljük fel a szemünket, miután megtapasztaltuk Istennek ezt a szépségét: felemelni a szemünket… mindannyian, akik békét akarunk, egy jobb világot.
Kedves barátaim, jó nagyböjtöt, kellemes vasárnapot, hogy Isten szépsége követhessen az életedben, innen a Tábor hegyéről, és hogy te ebben az évben is elérkezhess oda, hogy Isten örömében ünnepeld a Húsvétot, aki a szépség, aki a ragyogás, és aki ki akarja nyilvánítani az ő szeretetét.

kedd, március 11, 2014

Triduum I

Triduum

Március 11,12,13-án este 18 órától, meghallgatható a csíksomlyói kegytemplomban bemutatott szentmise, itt: http://csiksomlyo.ro/elo
A különlegesség boldog II. János Pál pápa vérereklyéje. A szentmisét bemutatja és prédikál fr. Kálmán Peregrin ofm, a szentkúti kegyhely templom igazgatója.

szombat, március 08, 2014

Nagyböjt első vasárnapja

Nagyböjti elmélkedések
Nagyböjt első vasárnapja
Kedves testvérek és nővérek
Isten hozott a Szentföldön, hogy megtegyük ezt a nagyböjti zarándoklatot, amely a feltámadáshoz vezet bennünket, Húsvét vasárnapján. Ma egy olyan helyen vagyunk, amely nagyon ismerős volt Jézusnak.
A júdeai pusztában vagyunk. Azért vagyunk itt, mert a mai evangélium arról beszél, hogy Jézus a sivatagban kísértetett meg. Nagyböjt első vasárnapjának a liturgiája arra hív bennünket, hogy a bűnről elmélkedjünk.
A három olvasmány közös témája a bűn. Az első olvasmány Ádám és Éváról beszél, az ősszülők bűnéről, és ahol látszik, hogy ez a bűn elszakadás Istentől, kísérlet arra, hogy nélküle cselekedjünk, és a végén üres kézzel maradunk, amit a Biblia így nevez meg, hogy: „észrevették, hogy mezítelenek.”
A második olvasmány a rómaiakhoz irt levél ötödik fejezetéből van. Szent Pál összehasonlítja Ádám atyánkat és Jézust mint testvérünket. Az első és második Ádám…. hibánkon kívül, mindnyájan elbuktunk Ádámban, érdemünk nélkül feltámadunk és megigazulunk Jézus Krisztusban.
Az evangéliumi részlet Jézusról beszél, aki a sivatagban van, aki megkísértetett a pusztában, ami egy meghívás számunkra, hogy az ő útján induljunk el. A görög szövegben a puszta “eremos”, és a latin nyelvekben innen származik a remete, remeteség, remetelak, mindezek a szavak a magányra hívnak bennünket. Az egyház tehát a mai vasárnap, arra hív, hogy a pusztába vonuljunk.
Mi látható ebben a pusztában? A júdeai sivatagban, a pusztában, amit Jézus látott, amit a vállaim mögött láttok, egy élettelen sivatag. Hogyha a Bibliai pusztára gondolunk, Isten népére, amely negyven évig maradt a pusztában… miért maradt életben? Hogy hallgathassa az Úr szavát… mert ez az alkalmas hely.
Ez a hely, ahol a legközvetlenebbül találkozhatunk Istennel, mert közvetlenül önmagunkkal kerülhetünk kapcsolatba. Ez tehát az evangéliumi részlet üzenete. Jézus háromszor kísértetett meg, hogy elmondhassa, hogyan eshetünk kísértésbe, észrevétlenül. A Sátán, aki ezen a helyen megkísérti Jézust azt mondja, hogy változtassa át a sziklát, a köveket kenyérré. A Bibliából idéz, mert a Szentírásban Isten azt mondja, hogy a köveket kenyérré tudja változtatni. A második kísértés: Jézust a gazdagsággal kísérti. A templom párkányára viszi őt, és látja mindazt a gazdagságot ami bent és kint található, azonban Jézus azt mondja, nem.
A harmadik kísértés amely a legvalódibb, mert megérteti velünk, hogy mit akar tőlünk a kísértő… azt akarja, hogy mondjunk le saját magunkról, mindenek fölött magunkról és Istenről, hogy az ő rabszolgaivá legyünk, hogy az ő szolgaságába essünk. Ime Jézus megtanítja, hogy a kísértés legyőzhető.
A mai vasárnapi liturgia végső célja ez: Jézus példát adott arra, hogy gyengeségeink ellenére, eleséseink ellenére felállhatunk és az ő segítségével haladhatunk a mesteri úton, hogy vele feltámadjunk
Ezt az adást innen a pusztából egy köszöntéssel fejezhetjük be, kérve Istent, hogy áldja meg a mi nagyböjti zarándok utunkat.
Kérjük az Ő áldását: Áldjon meg bennünket az Úr… az Atya,a Fiú és a Szentlélek. Ámen.
Kedves testvérek és nővérek, üdvözlet Jeruzsálemből, a pusztából.
Jó nagyböjti szent időt kívánok az Úr nevében.